A Fal

Idén  júliusban negyvenhat év után jártam újra Berlinben - a Wang folyó túrájának résztvevőjeként.
Hajdan csak az NDK fővárosában jártam, az akkori két világot elválasztó Falról az alábbiakat őrizte meg emlékezetem.

1971-ben, családi utazásunk, egy NDK-beli körút során jutottam el az akkori Kelet-Berlinbe.
Magánhelyen, valahol a város központjában egy lakásban szálltunk meg. Ott találkoztam először megdöbbentő módon a Fallal. Az utca végében volt, azt természetellenesen lezárta. (Pozsonyban, közel ahhoz az utcához, ahol majd négy évtizedig laktam, van egy rövid zsákutca, amelynek a végét egy magas téglafal határolja. Ez a fal számomra mindig a Berlini Falat idézte fel.)
A másik helyszín, ahol a két világ határával szembesültem nyilvánvaló módon, a Brandenburgi kapu volt természetesen. Az előtte elterülő, elkerített nagy térségre emlékszem, és arra, hogy nagyon meresztgettem a szemem, hogy meglássak valamit a túloldalon. Fák és modern magas épületek mutatkoztak a távolban.
A harmadik emlékkép a vonatból kinézve rögzült bennem. Útitervünknek megfelelően a tenger felé vettük az irányt. A vonat jó néhány kilométer hosszan a Fallal párhuzamosan robogott. A szögesdróton túl, a hófehér betonfal túlsó oldalán autópálya látszott, elsuhanó, élénk színű és "nyugati" márkájú autókkal, és szépen zöldellő, dús lombú erdők, mindez éles kontrasztban állt a "mi oldalunk" szürke világával. A realitás, amivel ott szembe találtam magam, érthetetlennek és abszurdnak tűnt számomra.
Jó, hogy mindez már a múlté!

(Megjegyzésem 2014. november 8-án a wangfolyó.blogspot.hu Falnézőben percről percre c. posztjához íródott.)