A Sladovich házaspárnak hat gyermeke született - öt lány és egy fiú: Mária (Mici) (1866, Pozsony), Olga (1868, Pozsony), Franciska (Fanny) (1870, V. Erpenja), Angelika (Schliki) (1874, Pozsony), Melánia (1878, V. Erpenja) és Ferdinánd (1872, V. Erpenja)
Ők (jó egy-másfél évtizeddel korábban született) első fokú unokatestvérei voltak Aixinger Mariska nagymamámnak és testvéreinek.
A család Zágrábtól 32 km-re északra, Velika Erpenja településen élt. Itt volt az esküvője Fannynak 1890-ben, Micinek pedig 1892-ben. (Róluk majd külön emlékezem meg.)
 |
| Fanny, Olga, Mici |
 |
| Olga, Mici, Fanny |
Olga és Melánia nem mentek férjhez.
 |
Olga rendkívüli szépség volt, és művészi vénával is meg volt áldva. “A legszebb lány volt egész Horvátországban, zágrábi bálkirálynő - áll a feljegyzésben. Fényképész-műterme volt Zágrábban, olajfestményeket és akvarelleket is festett, majolikát és porcelánt is."
 |
| A képeslapon meg van jelölve Olga ablaka |
Angelika férje - ahogy az egyik gyászjelentésből kiderül - egy Pratsicas Mihály nevű görög férfiú volt. Róla mindeddig nem sikerült többet kiderítenem.
Nagymamám nővérének, Violának (akivel együtt laktunk a Duna utcai házban) feljegyzéseiből tudhatunk meg többet a Horvátországban élt, illetve ott született rokonok, unokatestvérek életéről és sorsáról.
“Feri” (ifj. Ferdinánd) unokabátyjukról ezt írja:
“A bécsújhelyi - wienerneustadti katonai akadémiát végezte …, ulánus tiszt - lovas tiszt volt, de nem szeretett katona lenni! Egyszer lovával együtt felbukott, valószínűleg lóversenyen, és olyan szerencsétlenül, hogy a ló ráesett a lábára, és az fönt a térde fölött eltört. Rosszul forrt össze, úgy hogy rövidebb lett, ezért ott kellett hagynia a katonaságot, nem szolgálhatott tovább! Apja vett neki Ilia (vagy Iija) nevű birtokot, azon gazdálkodott.”
(Mint azonosítottam, a Varasd megyei Sveti Ilija településről van szó. A Wikipédián még említenek egy ott levő romos Sladovich kastélyt, amelynek azonban mára már úgy tűnik nyoma sincs.)
További esetleges adatok után kutatva a neten, rátaláltam a hajdani monarchiabeli szlovéniai Cilli (mai nevén Celje) állami német-szlovén kéttannyelvű gimnázium 1886/87-es tanévi programjára, ahol is az ötödik osztály névsorában szerepel Sladovich Ferdinánd. (A közzétett statisztikai adatokból kiderül, hogy az osztály 44 tanulójának a fele német anyanyelvű volt.)
Ismét a családi feljegyzésből idézek: ifj Sladovich Ferdinánd “feleségül vette
 |
Hekenast v. Heckenást Micit, a híres budapesti könyvkiadó egyetlen leányát, aki Jeanny néninek (a Fischer családnak) közeli rokona. És meg is látogatta őket, amikor a mi mamánk (Aixinger Lászlóné Edl Irma) is megismerkedett vele Fischeréknél. És a Micit az Újvárosi pályaudvarról Ligetfalura elkísérte vonaton, mikor elutazott (azaz mikor hazautazott innét.)"
Fischer Jeanny (1883-1970) és Gréti (1887-1985 - Albrecht Hanzi édesanyja) nagymamámék másodfokú unokatestvére volt. Édesanyjuk Jurenák lány, akárcsak Heckenast Gusztáv negyedik felesége, a fent említett Mici (Mária) (1870-1936) édesanyja, Jurenák Stefánia (1841−1932)
